Nagy Sándor, a kiváló hadvezér az Égei-öböl nyugati részén fekvő Makedóniából származott. Az itt élő nép, a makedónok a görögök távoli rokonai voltak és át is vették műveltségüket. Királyságukat II. Philipposz nevű uralkodójuk erősítette meg reformokkal és az értékálló aranypénz veretésével. Létrehozta a kor legütőképesebb hadseregét, mely úgy nevezett falanxban1 állt fel.

Az I.e. 7-6. században a Perzsa Birodalom nyugati terjeszkedése következtében elérte Kis-Ázsia partjait. Leigázta az ott élő ión városokat, akik Kis-Ázsia nyugati partjain élő görögök voltak. A Perzsa Birodalom célja, az Égei-medence, a görög föld meghódítása volt, hogy ezzel gazdasági hatalmát növelje, hiszen ez a térség gazdasági és kereskedelmi szempontból óriási jelentőséggel bírt.

Spártát a dór hódítók hozták létre, ezért a társadalmat két fő részre lehet tagolni: hódítók és meghódítottak. A leigázott őslakók a helóták. Mindenüktől megfosztották őket és állami tulajdonban lévő rabszolgák lettek. Ők művelték a spártaiak földjét. A termény felét megtarthatták. Javaikat örökíthették. Számuk kb. 10-szer magasabb volt, mint a teljes jogú spártaiaké.

Az Ókori Hellász a balkáni félsziget déli részén, az Égei-tenger szigetvilágán és Kis-Ázsia nyugati partvidékén terül el. Nagy folyói nincsenek, ezért öntözéses földművelés kialakulására nem volt lehetőség, továbbá termőföld szempontjából is igen szegényes, hiszen inkább hegyvidékes, sziklás terület. Nem az ókori keleti berendezkedés és öntözéses földművelés alakult ki. A gabonaféléket importálni1 kellett, viszont gazdag volt ércekben. A terület tengerpartja tagolt, ezáltal válhatott viszont jelentőssé a hajózás, majd a tengeri kereskedelem.