Új stílusok a művészetben: a XIX. század második felében a polgári társadalom írói kiábrándultak saját korábbi eszményeikből, a társadalomban általánossá vált a pesszimizmus, megrendült az új természettudományokba vetett bizalom a pozitivizmus filozófiai irányzatának kisszerűsége miatt. Már nem bíztak az ember megismerő képességében, amit elsősorban az érzékszervek által közvetített tapasztalatokra alapoztak, és tagadták a művészet szerepét a társadalomban, nem bíztak többé abban, hogy a művészet segítségével az énen kívüli világ ábrázolható, bemutatható.

A legismertebb, legnagyobb norvég író, akinek nevéhez fűződik a modern polgári dráma megteremtése. Írással az 1848-as forradalmak idején próbálkozott először, lírában, epikában, drámában egyaránt alkotott. Még a magyar szabadságharcosoknak is írt egy verset. A ma Oslóként ismert fővárosba, Krisztiániába ment egyetemi tanulmányok céljából, de középiskolai bukásai ezt nem tették lehetővé. 1851-ben Bergenbe költözött, ahol színházi rendező, dramaturg és fordító lett. Közben Dániába tett egy tanulmányutat, megismerkedett több német és dán író munkásságával is, mint Schiller, Hebbel, Kleist vagy az ifjabb Dumas műveivel.