A hányattatott sorsú orosz író kozák értelmiségi család gyermekeként született a kaukázusi Kiszlovodszkban. A Rosztovi Egyetemen tanult matematika és fizika szakon, később felvette az irodalom szakot is. Harcolt a II. világháborúban, tüzérosztag parancsnokként. A háború végén, 1945-ben letartóztatták, mert a hatóságoknak nem tetsző dolgokról írt egyik gyermekkori barátjának, és a Sztálin-féle diktatúra a magánlevelezéseket is cenzúrázta. Összesen 11 évet sínylődött különböző börtönökben és munkatáborokban, csak 1956 után rehabilitálták, amikor tanárnak állt, matematikát tanított.

Orosz származású (apja erdész volt), de Grúziában született költő, gimnáziumi tanulmányait is ott kezdte meg. Apja korai halála miatt édesanyjával és testvéreivel Moszkvába költöztek, ott járta ki a középiskolát. Már kamaszként az 1905-ös forradalom tüntetői között találjuk, a kor szelleme már akkor hatni kezdett rá. 15 évesen felvették a bolsevik párt tagjai közé, de ténylegesen csak egy évig volt tag. Nézetei és forradalmi cselekményei miatt többször is letartóztatták, illetve börtönbe zárták, ahol írni kezdett.

Mihail Bulgakov 1891. május 2-án született Kijevben értelmiségi családban. Orvosegyetemet végzett, és katonaorvos lett. Később felhagyott mesterségével, és az irodalomnak és a színháznak élt. Színdarabokat írt. 1925-ben megjelent regénye, A fehér gárda nem igazán nyerte el a vörösök tetszését, mert a történetben szereplő Turbin-család – akik a bolsevik hatalom szemében ellenségnek tűntek – rokonszenvesnek volt beállítva, noha az író előrevetítette pusztulásukat is.